A zsidó vallás szerint, az esküvő két egyenrangú ember életre szóló szövetsége Isten színe előtt, amelyben a feleség feladata a harmonikus, békés családi élet megteremtése és megőrzése, a férj legfőbb kötelessége pedig a társáról és a családjáról való gondoskodás, a hagyományok és az értékek átörökítése, és megtanítása gyermekeiknek.
A Tóra-adás előtt a férfi és a nő közötti kapcsolat szabályai nem voltak pontosan meghatározva. A Sínai-hegyen azonban Izrael fiai azt a parancsolatot kapták, hogy amennyiben valaki nősülni szeretne, akkor tanúk előtt meg kell szereznie a nőt, aki ettől fogva lesz a felesége. Az asszonyszerzésnek azelőtt három útja volt: pénzzel, írott okmánnyal (szerződéssel) vagy elhálással, ezek közül kellett választani. E három módszer szimbolikusan beépült az esküvői szertartás rendjébe is: a pénzen vásárlást egy gyűrű jelképezi, az írott okmányt a házassági szerződés, az elhálást pedig a “chéder jichud”, amikor a fiatalok a szertartás után egy rövid időre külön szobába vonulnak el.
Zsidó esküvőt nem lehet szombaton, vagy ünnepnapon tartani. Az esküvő áldás elmondásához legalább tíz felnőtt férfi jelenléte szükséges, ezt ‘minjánnak’ nevezik.
A zsidó esküvői szertartás hagyományosan a szabad ég alatt történik. Ennek magyarázata a Tórában található: az Örökkévaló azt ígérte Ábrahámnak:”Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod:-és mondá nékie: így lészen a te magod.”(I Móz 15.5)
Bár a Tóra (Mózes öt könyve) nem beszél róla, a bölcsek mégis törvénybe foglalták, és több ezer éves a szokás, hogy a vallásos zsidó férfiak sohasem járnak fedetlen fővel. A fejfedő viselése az Isten iránti mély tisztelet kinyilvánításának jelévé vált. A leggyakrabban használt fejfedő a kipa. Mivel a férfiak nem vehetnek részt a szertartáson kipa nélkül, így ezt a zsinagóga biztosítja számukra.
A szertartás részei:
- kábálát pánim (vendégek fogadása)
- ketubá (házasságlevél) megírása
- bedekkolás (a menyasszony lefátyolozása)
- hüpe (bevonulás a menyegzői sátor alá)
- gyűrűátadás
- ketubá felolvasása és a sevá bráchot (hét áldás)
- chéder jichud (visszavonulás és együttlét ideje).
A menyasszony és a vőlegény az esküvőt megelőzően egy hétig nem láthatja egymást. Ezért amikor a vendégek megérkeznek, azt tapasztalják, hogy a menyasszony és a vőlegény külön helyiségben foglalnak helyet.
Az esküvő tetőpontja, amikor a vőlegény a jobb lábával összetör egy poharat. ez a gesztus a jeruzsálemi templom lerombolására emlékeztet, hiszen örömük nem lehet teljes, amíg ez újra fel nem épül. Az üvegszilánkokat abban a reményben szokták megtartani, hogy a pohár előbb áll össze darabjaiból, mint a házasságnak vége szakadna. Ekkor azt kiáltják a vendégek: ” Mázl tov!” (Sok szerencsét!”)
A házasság záró mozzanata, mely során elkülönítik a többiektől a házaspárt, ez a házasság új státuszát szimbolizálja. Az egész napos böjtöt, itt törik meg pár falattal. Az esküvő utáni ünnepi étkezés (szeudá) kézmosással, majd a kenyérre mondott áldással kezdődik. A szertartást követően minden vendéget várnak a ‘kiddusra’, az ünnepi fogadásra.
Fotók forrása: Pinterest
