Amennyiben a házasulandók egy számukra kedves plébánián szeretnének egybekelni, de az nem a lakóhelyükön van, akkor akkor az egyik fél plébánosához kell fordulni, hogy engedélyt kérjenek, hogy a másik plébánián megköthessék a frigyet.
A pár elmegy a kiválasztott plébániára, és találkozik a plébánossal, aki a jegyes felkészítést fogja tartani. A jegyesoktatás néhány alapfogalommal kezdődik, elsősorban azzal, hogy mit jelent a házasság szentsége. A katolikusok szerint a házasság elválaszthatatlan az emberi természettől; magáról a házasságról nem is lehet lemondani, csak annak gyakorlásáról.(pl;papok esetében) Nem azért jár valakinek a házasság, mert katolikus vagy református, hanem azért mert ember.A katolikus egyház annyit mond, hogy az egyik fél a katolikus egyházban keresztelt vagy oda felvett, abban az esetben katolikus formára kötelezett. A felkészítés a házasságról, a család szentségéről, a családalapításról, a gyermekek értékéről szól, valamint hozzátartozik egy próba, hogy a tényleges szertartás előtt mindenki tudja, mikor mi fog történni.
Az egyház úgy gondolja, hogy a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége, amelynek céljai vannak. Az egyik ilyen cél a házaspárok szeretetben történő életközösségének megteremtése, a másik a családdá válás a gyermek érkezésével. Az egyház nem választja külön a családot és a házasságot. Az egyház által kötött házasságot felbontathatatlannak tartja. „Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza szét.”
A keresztlevél fontos dokumentum, amely a személy állapotában beállt változásokat minden esetben jelzi. A jegyesvizsgálatra el kell hozni a keresztleveleket, vagy legalábbis annak a félnek, aki meg van keresztelve. Ha csak az egyik fél katolikus, a katolikus egyház által megszabott formára van kötelezve, a másik félnek pedig követnie kell őt. Két eset lehetséges. Ha az egyik fél más felekezetű keresztény, de nem katolikus: erre külön engedélyt kell kérni. Ezt a jogkört általában felelős lelkipásztoroknak, plébánosoknak delegálják. Ilyen esetben alá kell írni egy nyilatkozatot a katolikus félnek, hogy a születendő gyermekeket katolikus hitben neveli, és nem hagyja el a hitét. A másik esetben az egyik fél nem keresztény, azaz valláskülönbség lép fel. Ehhez szükséges a belegyezés a ceremónián az egyházat képviselő hivatali személy és két tanú előtt. A beleegyezés hozza létre a házasságot.
Régebben hagyomány volt, hogy a pap kint fogadja őket a kapuban, és együtt menjenek az oltárhoz. A kapu az egyik világból a másikba való átlépést jelképezte. Azzal, hogy a pár átlépett a pappal együtt a templom kapuján, nem csak a templomba, hanem az egyházba is belépnek, és így kérnek áldást a házasságukra.
Manapság a menyasszonyt az édesapja, vagy ha ő már nem él, akkor egy közeli férfi rokon, a vőlegényt pedig az édesanyja vagy egy közeli nő rokon kíséri be. A pap az oltárnál várja őket. A szertartás egy köszöntéssel kezdődik, amely a házasság és a közösség előtt való kinyilatkoztatás fontosságáról szól. Lényeges, hogy mindenki: a pár, a szülők, a rokonok, a hozzátartozók is megszólítva érezzék magukat. Ezután a pap a Szentírásból olvas fel részleteket. A soron következő prédikációk a legtöbb esetben definiálják a házasságot: az anyaságról, az anyák szerepéről, két élet összekötéséről szólnak. A házasságkötési szándék előtt a pap négy -négy kérdést tesz fel mindkét félnek egymás után. Ez egyfajta deklaráció, vagyis akaratnyilvánítás, mielőtt a nagy consensusra kerülne sor:
- Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
- Ígéred-e, hogy leendő feleségedet/férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
- Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékoz?
- Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?
A kérdések után könyörgések következnek, amelyek a szülőkről, a közösségről és a leendő házasfelekről szólnak. A befejezéshez a felek a kezüket a keresztre teszik, és elismétlik a pap által mondottakat. A tanúkat is felkérheti, hogy érintsék meg a keresztet.
Ősi magyar szokás szerint a házasulandó felek megesküdnek arra, hogy nem hagyják el egymást. A kivonulás előtt történik a nászáldás. Sok esetben a feleség kezébe adnak egy gyertyát, amelyet a férjével együtt tartanak. A gyertya Krisztust jelképezi. A keresztet, amire az esküt tették magukkal viszik; sokan olyan pontjára helyezik a lakásuknak, ahol mindennap emlékezteti őket a házasságkötésükre. A pap kikíséri a párt a templom elé, szimbolikusan elindítva őket a közös életükre.
